 |
|
|
Idézetek a szerelmesek közötti búcsúról
| A távolság nem lehet akadály, ha két szív együtt dobban. |  | Gabe Dearborne | 2011. 05. 08. |  | |
|  | Ártatlan dal, szállj ma fennen,
S mondd, bánkódni, sírni kár,
s üdvözöljed őt nevemben,
aki híven visszavár. |  | Paul Verlaine | 2011. 05. 01. |  | | Könnyeket küldesz majd értem a kék égre, s én magányos, mennyei imákkal koldulok örök bebocsáttatásodért. Addig bekötözött szemmel élünk, hogy csak egymást lássuk, azt az utolsó földi búcsút, ameddig a soha eltart. Tedd a szíved a szívemre, érintsd a könnyed a könnyemhez, most még itt vagyunk. |  | Gubcsi Lajos | 2011. 03. 12. |  | | Aki igazán szeret valakit, szenvedésében nem hagyhatja el, s csak akkor érezzük vonzódásunkat egész nagyságában kedvesünk iránt, midőn annak elvesztésével fenyeget a veszély. |  | Beniczkyné Bajza Lenke | 2011. 02. 02. |  | | Idd ki a felejtés kelyhét, búd enyhet lel cseppjeiben! |  | Edgar Allan Poe | 2011. 01. 19. |  | Nem a virágnak fáj,
Ha válik az ágtól:
Ezen marad a seb,
Érte is ez gyászol. |  | Tóth Endre | 2010. 12. 29. |  | Oly váratlan jöhet halálunk
S ha egymástól haraggal válunk:
A sírnál késő a bocsánat! |  | Gyulai Pál | 2010. 12. 25. |  | | A szerelem művészete abból áll, hogy elengedjük a másikat, és teret adunk neki. |  | Ole Nydahl | 2010. 12. 12. |  | | Az igazi szerelem ellenáll a távolságnak. |  | Paulo Coelho | 2010. 08. 17. |  | | Mi az, ami nem őt juttatja eszembe? Nem nézhetek erre a padlóra anélkül, hogy lábának nyomát ne látnám rajta. Minden felhőben, minden fában az ő arcát látom, őt rejti az éjszaka, ő bukkan elém a nappal csalóka fényeiben. Jelentéktelen férfi és női arcok, a saját arcom mind gúnyosan őrá emlékeztetnek. Az egész világ körülöttem azt bizonyítja szüntelen, hogy létezett, és én elvesztettem őt. |  | Emily Bronte | 2010. 07. 27. |  |
|
|  |