 |
|
|
Szerelmi vallomások
| Ha minden alkalommal, amikor rád gondoltam, kaptam volna egy szál virágot, az örökkévalóságig sétálhatnék a kertemben. |  | Alfred Tennyson | 2010. 03. 10. |  | | Szeress engem negyedrésznyire úgy, mint én téged! |  | Örkény István | 2010. 03. 05. |  | Amióta megláttalak,
Szebben süt a nap le rám. |  | József Attila | 2010. 02. 15. |  | | Később majd megpróbálom, hogy elmondjam neked, mennyire szeretlek. De most most csak érezni tudom. |  | Honoré de Balzac | 2010. 02. 14. |  | | Ama egetrengető valamicsoda, amit szerelemnek hívunk, csakis veled, általad ismerszik fel számomra, s attól szerelem, és nem csekélyebb, hogy megmozdítja bennünk a világmindenséget. |  | Vavyan Fable | 2010. 02. 13. |  | | Olyannak szeretlek, amilyen vagy, de ne mondd el, hogy az milyen. |  | Antonio Porchia | 2010. 02. 07. |  | | Csak addig volt könnyű nélküled az élet, míg nem tudtam, hogy létezel. |  | Vavyan Fable | 2009. 10. 09. |  | | Egymásban élünk, még az álmainkban is. |  | Müller Péter | 2009. 10. 08. |  | Vagyok, mint megszegendő kenyered,
Mint színt adó tüzed, s mint tiszta csermely,
Ki holtadig kísér utad hű társaként. |  | Yves Bonnefoy | 2009. 10. 07. |  | Miként a tiszta űrben a világok,
lebeg keringve bennem a hiányod. |  | József Attila | 2009. 10. 04. |  |
|
|  |