 |
|
|
Étienne Rey idézetek
| Gyakran megesik, hogy párunk szerelmét a magunkénak véljük: mint ahogy azt hisszük, hogy mozgó vonaton vagyunk, holott a mellettünk lévő vonat indult el. |   |  | 2009. 06. 22. | | |
|  | | Amikor egy asszony szükségesnek véli magát valamely férfi boldogságához, igen közel jár ahhoz, hogy boldogtalanná tegye. | | |  | 2009. 06. 21. | | | Nincs az a szakítás, amelyet a magyarázkodások el nem aljasítanak. | | | | 2009. 06. 02. | | | A szerelem olyan, mint a bohózatok, amelyeknek utolsó felvonása csaknem mindig elhibázott. | | | | 2009. 05. 29. | | | A szerelem lealacsonyítja a nagy lelkeket, és felemeli a kicsiket. | | |  | 2009. 05. 06. | | | A szerelem nagy tettekre serkent, és megakadályoz abban, hogy megvalósítsuk őket. | | |  | 2009. 05. 05. | | | Vannak hűtlenségek, amelyek elválasztanak, és hűtlenségek, amelyek összehoznak. | | | | 2009. 04. 30. | | | A szív kalandornak születik, és nyárspolgárként hal meg. | | | | 2009. 04. 21. | | | A szerelemre vágyás még nem szerelem. De a szerelemtől való félelem már az. | | | | 2009. 03. 16. | | | A szerelemmel úgy vagyunk, mint álmaink tündöklő városaival, amelyeket éveken át vágytunk meglátogatni: végre-valahára odajutunk, s akkor csúnyának, mocskosnak és közönségesnek látjuk őket, de mihelyt hazatérünk, másoknak mégis lelkesen magasztaljuk szépségüket, s végül magunk is hiszünk benne. | | | | 2009. 03. 15. | |
|
|  |
idézetek
Korábbi idézetek