 |
|
|
Ady Endre idézetek
A szerelem lángja
Addig tart, míg az ifjuság. |  |  | 2010. 06. 25. | | |
|  | Ha epedő dal száll föl szivemből,
Teneked legyen szentelve dalom,
Hiszen Te voltál, aki szeretni,
Aki dalolni
Megtanitottál, édes angyalom! |  |  | 2010. 04. 15. | | Azt az édes, szerelmes álmot,
Melyből az élet felriaszt,
Ne hidd, hogy a szemedre hányják,
Hiszen csak álmodtuk mi azt!... |  |  | 2010. 04. 14. | | Oh, ha tudtad volna, mennyire szeretlek,
Nem hurcolna vállam nyomasztó keresztet,
Lihegő ajkaim nem átkot szórnának
Csak örökre Téged, Téged csókolnának. |  |  | 2010. 04. 13. | | | Az ember szomorú állat s nem mindig azt kapja a csókban, mit keres. |  |  | 2010. 04. 03. | | Kezdetben tán nem is hevültünk
S mégis:
Szép, ócska, vágykódó, jó szivek,
Be nagyon közelbe kerültünk. |  |  | 2009. 04. 24. | | Feddj meg búsan, hogy én rossz, elveszett
Szegény ördög csak későn találtam meg
Te becéző, simogató kezed. |  |  | 2009. 01. 19. | | Általam vagy, mert meg én láttalak
S régen nem vagy, mert már régen nem látlak. |  |  | 2008. 08. 11. | | Vége van. A függöny legördült,
Komisz darab volt, megbukott.
Hogy maga jobban játszott, mint én?...
...Magának jobb szerep jutott! |  |  | 2008. 06. 21. | | Nem szerettem
Soha Náladnál senkit busongóbban,
Vágyóbban és ismerőbben,
Tenger-rosszban és csermelynyi jóban,
Ahogy vagy és aki vagy. |  |  | 2008. 04. 18. | |
|
|  |