 |
|
|
Alexandre Dumas idézetek
| A házasság láncai annyira terhesek, hogy viselésükhöz ketten kellenek. Sőt, olykor hárman is. |   |  | 2008. 11. 12. | | |
|  | | Minden házasságtörő asszonynak megbocsátunk - a miénket kivéve. | | |  | 2008. 11. 11. | | | A nőnek nincs meg a kellő képessége arra, hogy csupán akaratának a megerőltetésével, gyökeresen eltörölje annak a képét, aki sokáig lenyűgözte. Egy másikkal kell helyettesítenie. Nem rombol, hanem egymásra illeszt. Amikor a második kép nagyobb és szélesebb az elsőnél, s emebből semmi sem látszik többé, akkor minden jól van. Ez a feledés. Amikor kisebb nála, s a réginek a szélei kilátszanak alóla, akkor hiába minden: ez a lelkifurdalás. | | | | 2008. 11. 10. | | | A szerelemben a nő attól születik meg, amit kap, a férfi pedig abba hal bele, amit ad. | | |  | 2008. 11. 09. | | | Az a férfi, akit valamely nő, ha bármily kevéssé is, de szeretett valaha, s ez a szerelem se nem számításon, se nem érdeken alapult, örökké lekötelezettje neki, s akármit is tesz majd érte, sosem tehet annyit, amennyit emez őérette tett. | | | | 2008. 11. 08. | | | Hűtlenkedésünk némelykor jobban köt minket a nőhöz, mint az ő hűsége. | | | | 2008. 11. 07. | | | Aki kétszer szeretett, egyszer sem szeretett. | | | | 2008. 11. 06. | | Ha valaki elment, ne hívd többé vissza,
A megsárgult emlék nem lesz többé tiszta.
Ha valaki elment, és el tudott menni,
Nehezen akarva, de el kell feledni. | | | | 2007. 12. 25. | |
|
|  |
idézetek
