 |
|
|
Dallos Sándor idézetek
| A szerelem olyan erő, amellyel nem bírok el, de senki sem bír el vele. |   |  | 2011. 05. 15. | | |
| | | Egy férfi olyan szerelmes lehet egy nőbe, hogy az egész valóját eléje terítheti, melléje lehozza a csillagos eget, de szerelmében akár csodát is csinálhat, és a nő mégiscsak félig tudja visszaszeretni. Tudod- e, miért? Mert annak a férfinak, akármit csinál is, erre a nőre vonatkozólag ennyi a gyújtóhatása. Egy másik férfi viszont csak ránéz ugyanerre a nőre, egy hangot kiejt, egy parányi gesztust csinál, s a nő már izzik belül, mint a fehérre melegített vas. Oly gyúlékony erre a férfira. És ez ellen nem lehet tenni semmit. Ez így van, ezt a félszerelmet a férfinak egyszerűen el kell viselnie. | | |  | 2009. 10. 03. | | | Mindent újra kezdenék, mert örök feszültség bennem a lényed, és nekem, míg élek, sohase lesz belőled elég. Hát nyilván az életem mélyéből támadt szerelem az, amit irántad érzek, nemcsak a férfi vágya a nő után. Mert ilyesmire csak a szerelem képes. | | |  | 2009. 06. 17. | | | A másik félnek azokból az útjaiból, amelyeket nem nekünk szánt eredetileg is, ne igyekezzünk magunk számára megszerezni egy milliméternyit sem. Mert ezekből a milliméterekből lesznek az elválasztó kilométerek. | | |  | 2008. 08. 05. | | | A boldogság csak egy-egy rendkívüli pillanat, legfeljebb perc, a többi csak a rá való emlékezés. | | | | 2008. 08. 04. | |
|
|  |
idézetek
