 |
|
|
Emily Bronte idézetek
| Sohasem vallottam neki szerelmet szavakkal, de ha a pillantások beszélni tudnak, a sült bolond is kitalálhatta, hogy fülig szerelmes vagyok. |   |  | 2010. 07. 28. | | |
|  | | Mi az, ami nem őt juttatja eszembe? Nem nézhetek erre a padlóra anélkül, hogy lábának nyomát ne látnám rajta. Minden felhőben, minden fában az ő arcát látom, őt rejti az éjszaka, ő bukkan elém a nappal csalóka fényeiben. Jelentéktelen férfi és női arcok, a saját arcom mind gúnyosan őrá emlékeztetnek. Az egész világ körülöttem azt bizonyítja szüntelen, hogy létezett, és én elvesztettem őt. | | |  | 2010. 07. 27. | | | Ő sokkal inkább én, mint jómagam. Bármiből van is a lelkünk, az övé s az enyém egy. | | | | 2010. 07. 26. | | | Életem nagy értelme: ő. Ha mindenki más elpusztulna, és csak ő maradna életben: általa továbbélnék én is! De ha mindenki megmaradna, csak ő pusztulna el, az egész világ idegen lenne számomra, nem érezném magam többé részesének. | | |  | 2010. 07. 25. | | | Előbb felejtem el az életemet, mintsem téged elfelejtenélek. | | | | 2010. 06. 12. | |
|
|  |
idézetek
