 |
|
|
Fontenelle idézetek
| A szerelemnek csak a kezdete mélységes öröm, és szomorú volna, ha azért kezdődne el, hogy sohase érjen véget. |   |  | 2008. 10. 09. | | |
| | | Miért van az, hogy szeretünk valakit, vagy hogy nem örökké szeretjük, vagy pedig, hogy nem egyszerre szeretjük egymást, és nem egyszerre ér véget szerelmünk? | | |  | 2008. 10. 08. | | | A szerelmes beszélgetéseknek az a művészetük, hogy ne mindig legyenek szerelmesek. Kis kiruccanásokat kell csinálnunk, s akkor a visszatérés arra, amit szeretünk, sokkal kedvesebb. | | |  | 2008. 10. 07. | | | A szenvedélyek alkotnak és rombolnak mindent. Ha az ész uralkodna a földön, semmi sem történne rajta. | | |  | 2008. 10. 06. | | | Ne nagyon hivalkodjunk szeretőnk szerelmével. A természet olyan jól alkotta meg a szerelmi kapcsolatot, hogy az érdemnek nem nagy szerepet hagyott benne. | | | | 2008. 05. 25. | | | Amire a leghevesebben vágyakoztunk, veszít az értékéből, mihelyt megkapjuk. A dolgok nem válnak képzeletünkből valósággá veszteség nélkül. | | |  | 2007. 11. 07. | | | A szellem szépsége csodálatot, a léleké tiszteletet, a testé pedig szerelmet ébreszt. A tisztelet és a csodálat mértékletes; csak a szerelem szertelen. | | | | 2007. 10. 07. | |
|
|  |
idézetek
