 |
|
|
Gabriel Garcia Márquez idézetek
| Mindig jusson eszünkbe, hogy a múlt hazugság, hogy az emlékezet nem ismer visszautat, hogy minden régi tavasz visszahozhatatlanul elveszett, s hogy végső soron a legőrjöngőbb és legmakacsabb szerelem sem egyéb, mint tűnő igazság. |  |  | 2008. 08. 24. | | |
|  | | Ne vesztegesd idődet arra, aki nem tart téged érdemesnek arra, hogy veled töltse. |  |  | 2008. 06. 09. | | | Csak mert valaki nem úgy szeret téged, ahogy te szeretnéd, az még nem azt jelenti, hogy nem szeret téged szíve minden szeretetével. |  |  | 2008. 06. 02. | | | A szerelem egy természetellenes érzés, amely arra ítél két ismeretlen embert, hogy szánalmas és egészségtelen módon függjenek egymástól, úgy, hogy minél erősebb a kötelék, annál hamarabb szakad szét. |  |  | 2007. 11. 03. | | | Megmutatnám az embereknek, mennyire tévednek, ha azt gondolják, azért nem szerelmesek már, mert megöregedtek; nem is tudják, hogy éppen akkor öregszünk meg, ha nem érezzük többé a szerelmet. |  |  | 2007. 08. 31. | | | Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya, mikor melletted ül és tudod, hogy sosem lehet a tiéd. |  |  | 2007. 08. 15. | | | Ne sírj, mert vége lett! Mosolyogj, mert megtörtént! |  |  | 2007. 07. 22. | | | Senki sem érdemli meg a könnyeidet, aki pedig megérdemli, az nem fog sírásra késztetni. |  |  | 2007. 06. 13. | | | Lehet, hogy csak egy ember vagy ezen a világon, de valakinek te jelented magát a világot. |  |  | 2007. 06. 12. | | | A sors talán azt akarja, hogy sok nem megfelelő emberrel találkozz, mielőtt megismered az igazit, hogy mikor ez megtörténik, igazán hálás legyél érte. |  |  | 2007. 06. 02. | |
|
|  |