 |
|
|
La Rochefoucauld idézetek
| Amikor szívünk még háborog valamely szenvedély maradványaitól, könnyebben esünk bele egy újabb szerelembe, mint amikor már teljesen kihevertük. |  |  | 2008. 08. 10. | | |
|  | | Mikor túlságosan szeretünk, nehéz észrevenni, hogy már nem szeretnek bennünket. |  |  | 2008. 06. 07. | | | A szerelemből mindig az gyógyul ki jobban, aki elsőnek gyógyul ki. |  |  | 2008. 06. 05. | | | Nincs olyan álarc, amely sokáig takarhatná a szerelmet ott, ahol megvan, vagy színlelhetné, ha nincs meg. |  |  | 2008. 06. 03. | | | Nehéz szeretnünk azokat, akiket nem becsülünk, de nem kevésbé nehéz szeretnünk azokat, akiket magunknál sokkal többre becsülünk. |  |  | 2008. 05. 02. | | | Lehetetlen még egyszer megszeretni azt, amiből igazán kiszeretett az ember. |  |  | 2008. 04. 24. | | | Remény és félelem: elválaszthatatlanok. |  |  | 2008. 03. 29. | | | Az újdonság bája ugyanaz a szerelemben, ami a gyümölcs hamvassága: ragyogást ad, amely könnyen múlik, és nem tér vissza soha. |  |  | 2008. 01. 05. | | | Könnyebb szerelembe esni, ha még nem szeretünk, mint megszabadulni szerelmünktől, amikor szeretünk. |  |  | 2007. 12. 21. | | | Ha erővel vesszük rá magunkat, hogy hűségesek maradjunk ahhoz, akit szeretünk, az a hűtlenségnél semmivel sem különb. |  |  | 2007. 08. 20. | |
|
|  |