 |
|
|
Paulo Coelho idézetek
| A szerelemben senki sem bánthatja a másikat. Mindannyian felelősek vagyunk azért, amit érzünk, és soha nem hibáztathatjuk a másikat emiatt. |  |  | 2011. 03. 17. | | |
|  | | Aki teljesen át tudja magát adni az érzésnek, aki szabadnak érzi magát, az szeret igazán. És aki igazán szeret, az szabadnak érzi magát. |  |  | 2011. 03. 16. | | | A szerelmet vagy érezzük, vagy nem, és nincs az az erő, ami ki tudná kényszeríteni. Színlelhetjük, hogy szeretünk. Megszokhatjuk a másikat. Egész életünket leélhetjük valakivel kölcsönös megértésben, barátságban, cinkosságban, családot alapíthatunk, szeretkezhetünk minden éjjel, (...) és mégis úgy érezzük, hogy van valami szánalmas üresség az egészben: valami fontos hiányzik. |  |  | 2011. 03. 15. | | | Elveszítjük a szerelmet, amikor elkezdünk szabályokat alkotni arra, hogyan nyilvánuljon meg. |  |  | 2010. 12. 06. | | | Az igazi szabadság nem az elkötelezettség teljes hiányát jelenti, hanem azt, hogy képes vagy önállóan dönteni, és elkötelezni magad amellett, ami neked a legjobb. |  |  | 2010. 09. 09. | | | A keresés ugyanolyan érdekes lehet, mint maga a találkozás. Feltéve, hogy legyőzzük a félelmet. |  |  | 2010. 09. 08. | | | A szerelem beszélgetett velem: "Én vagyok a minden és a semmi. Olyan vagyok, mint a szél: zárt ablakokon és ajtókon nem tudok bemenni." |  |  | 2010. 09. 07. | | | Ha ez az igaz szerelem, ha most valóban szerelmes vagyok, a szabadság érzése le fogja győzni a féltékenységet és a fájdalmat, amit okoz - hiszen a fájdalom is egy természetes folyamat eredménye. |  |  | 2010. 09. 06. | | | A szenvedés abból fakad, hogy elvárjuk, hogy úgy szeressenek minket, ahogy elképzeltük - ahelyett, hogy hagynánk, hogy a szeretet úgy nyilvánuljon meg, ahogy akar: szabadon, zabolátlanul, ereje teljében, vezetve minket, megakadályozva, hogy megálljunk. |  |  | 2010. 08. 25. | | | A szerelem igazolja azokat a tetteket, amelyeket az emberek képtelenek megérteni - hacsak nem élik át ugyanazt a szerelmet. |  |  | 2010. 08. 24. | |
|
|  |