 |
|
|
Walter Trobisch idézetek
| Egy leány szívét félelemmel tölti el, ha egy fiatalember magától értetődőnek veszi a szerelmét és arra sosem vesz fáradságot, hogy viszont-szerelméről biztosítsa. |   |  | 2008. 08. 02. | | |
| | | Aki szeret, az már nem akar többé a saját élete központja lenni. Engedi, hogy életének más legyen a középpontja, és ezt nyereségnek és boldogságnak érzi. Feladja önmagát. Olyan lesz, mint egy nyitott kéz, amely kapni akar. Aki szeret, annak van bátorsága ahhoz, hogy olyan legyen, mint akinek szüksége van valamire. | | |  | 2008. 08. 01. | | | Nem azon van a hangsúly, hogy ne veszekedjetek, hanem azon, hogy tudjatok kibékülni egymással. | | |  | 2008. 07. 31. | | | Az igazi szerelem nem vakká, hanem látóvá tesz. Világosan látja a másik hibáit és gyengeségeit - és ennek ellenére szereti, hibáival és gyengeségeivel együtt. | | | | 2008. 07. 30. | | | Az az asszony, aki igazán szereti a férjét, az a leggyengébb órájában, bukásában és csődjében is tudja szeretni, meg akkor is, ha férje úgy magába roskad, mint egy kiszáradt banánfa. Csak aki így tisztel, szeret is igazán. | | | | 2008. 07. 29. | | | Aki szeret, az nincs többé egyedül, mert az, akit szeret, mindig jelen van. | | |  | 2007. 06. 14. | |
|
|  |
idézetek
