 |
|
|
William Shakespeare idézetek
| Szédülök; remény örvénylik köröttem. A képzelt íz már maga is oly édes, hogy elbűvöli érzékem. |  |  | 2011. 03. 25. | | |
|  | | A szavam elakad, s csak a vérem szól hozzád ereimből. |  |  | 2011. 03. 23. | | | A nő szíve örvény, melynek mélyét senki sem ismeri. Ingatag, mint a tenger hulláma. |  |  | 2011. 01. 14. | | Az asszony olyan, mint az árnyék:
fut előled, ha követed,
ellenben követ, ha futsz előle. |  |  | 2010. 11. 14. | | Ah, oly csaló szerelmem e tavasza,
Mint április-napok kétes dicse:
Egyszer verőfényes szép nap derül,
S megint mindenre bús ború terül. |  |  | 2010. 11. 13. | | Minden eskü szalmaláng
A vér tüzének. |  |  | 2010. 11. 12. | | Szerelmes szeme sast is megvakít;
Szerelmes füle felfog bármi neszt,
Mit még a leggyanakvóbb csősz se hall;
A szerelem tapintása lágyabb
És érzőbb, mint csigáknak gyenge szarva. |  |  | 2010. 10. 09. | | | Nem szeret igazán, aki kimutatni nem tudja. |  |  | 2010. 07. 02. | | Tanuld meg a szerelmet, könnyü ez,
S hűn megtanúlva többé el se vesz. |  |  | 2010. 05. 13. | | Te vagy szememben az egész világ:
Ki mondaná hát, hogy magam vagyok,
Midőn egész világ néz itt reám? |  |  | 2010. 04. 20. | |
|
|  |