De verseim hangoddal telve még,
s a tieid az én lélegzetemmel.
Van tűz, amelyet eloltani nem mer
felejtés, félelem se: égten ég.
Ó, hogy emlékezem most, félve-vágyva,
rózsaszín, száraz ajkad vonalára!
Anna Andrejevna Ahmatova
Mindennapi örömöm voltál, és mégis eltűntél az idő
vadonjában. Szétfoszlottál a semmiben. Már nem tudom,
hogyan és miért.
Jelenj meg újra, teljes valóságodban. És bocsáss meg
mindent. Nélküled a semmi vár reám. Az vár reám, hogy
mint elanyátlanodott lélek éljek ebben a kietlen világban.
Paolo Santarcangeli
Az ember mindig visszatér első szerelméhez.
Charles-Guillaume Étienne
Mióta nem jársz ide,
elég nagy a rendetlenség a szobámban.
Most végre lehet káosz, úgysem látod,
nekem meg jó így is.
Csak ébredéskor a szanaszét heverő ruhákról,
könyvekről és poharakról ne az jutna eszembe,
hogy miattad pakoltam össze mindig.
Viszont ha rendet raknék, úgy olyan lenne,
mint azok a napok. Mintha várnálak.
Dékány Dávid
Az írás az egyetlen fájdalommentes módja a várakozásnak. Hát írtam neked. Ebben a levélben mindent leírtam, amit érzek. (...) Elolvasod, aztán kimész a fövenyre, és a tenger partján mindent újra átgondolsz, és meg fogod érteni. Lehet, hogy egy óráig tart, lehet, hogy egy napig, nem számít. Végül visszajössz a fogadóba... feljössz a lépcsőn, kinyitod az ajtómat, és egy szó nélkül a karodba veszel s megcsókolsz. Tudom, ostobaságnak tűnik fel. Pedig örülnék, ha így történne. Szép módja a pusztulásnak, beleveszni a másiknak a karjába.
Alessandro Baricco
Ha hívsz, nem mondom azt neked, hogy mindennap egy kicsit belehalok a hiányodba. Nem mondom, mennyire várom már, hogy lássalak. Nem mondom, hogy bárcsak már itt lennél. Sőt azt sem, hogy minden áldott este a könnyeimmel küszködöm, mert olyan ez, mintha egy darabot téptek volna ki belőlem.
Leitner Olga
A kedvencem a hiányoztálpuszi
az olyan ajkad az enyémre
és nem nyálas és nem múlik
a lábunk remegése.
Szalóczi Dániel
Karod ölelése nyomot hagyott a derekamon
tenyered simítása az arcomon
ajkad az ajkamon
most is úgy érzem mintha
mintha...
Ara Rauch
Sohasem tudom, melyik részén vagy a világnak. (...) Kérlek, gondolj rám. Olyan egyedül vagyok, és jólesne a tudat, hogy valaki gondolataiban velem foglalkozik.
Jean Webster
Most is suttogom neved a semmibe
vágyom szégyenlősen titkolt
két sóhaj közül kirobbanó érzelmeidre
zsigerig izgató szavaidra
szidj össze rendíts meg mindegy csak szólj hozzám
nem bírok nélküled létezni lenni élni.
Ara Rauch